A telek Buda Rézmál részének délkeleti irányban, a Millenáris felé lefutó völgyében, a 30-70-es években beépült környezetben fekszik. A terület délkeleti irányban lejtős, az Alvinci és Felvinci utakra fűzött telkek szabadon állóan beépíthetők. A megengedett beépítés – jellemzően P + FSZ + 2EM + valamilyen tetőfelépítményt tesz lehetővé. A környezetében álló házak különböző stílusúak, az ekletktikus-historizáló villáktól a Bauhaus épületeken át a mai társasházakig. Az utcákat koros fák szegélyezik a kertekben jelentős növényállomány található. Az épületekből, de akár a terepszintről a budai vár látványa ragadható meg.
A teleken meglévő historikus – főként német reneszánsz – stílusú épület, a volt Leiner féle téglavető területén, a Budai Polgári Lövész Társaság megbízása alapján 1884-ben Hofhauser Antal építész tervei alapján épült, az egylet székháza és a kor biztonsági előírásait teljesítő lövölde számára. A pincében szobák, konyha, kamrák, raktárak és borospince, a földszinten díszterem, játékterem, éttermi helyiség, öltözőszobák, töltőterem és egy lövőcsarnok volt. 1921-ben az egylet ifj. Szabó József építész tervei alapján kerti mozgó felállítására kért engedélyt. 1925-ben Putzer Ferenc vendéglős fedett terasz építését határozta el. A 30-as években az új bérlő – Figyelmessy József működése alatt ”Kastély étterem és kávéház” néven rangos szórakozóhellyé vált. 1932-ben Ray Rezső tervei alapján az udvari, két pavilon közötti épületrészen emeletet alakítottak ki. 1956-ban a főépület tetőzete megsérült, eltérő formában, a tengelyben álló tornyocska nélkül állították helyre. Az ezt követő időben az épület lőtér része többször átalakult a kor igényei szerint. Az épületegyüttes egy több évszázados tradícióra visszatekintő, a polgári életformához egykor szervesen hozzátartozó, társas szórakozási – és sokszor város-, illetve honvédelmi feladatokat is ellátó foglalatosságnak, a lövészetnek, napjaink egyedülálló fővárosi emléke.
Az ingatlanon a műemléki védettségű főépület – az egykori lövőház – mellett, később hozzáépített lőtéri melléképület, lőcsarnok, a kispuska-lőtér épülete valamint egy garázssor volt található. A telek hátsó területén lőtér helyezkedett el, golyófogó betonpalánkokkal, beton támfalakkal, és kezelőfolyosókkal. Az épületek állaga leromlott volt. A műemlék együtteshez csatlakozó melléképületek, valamint a lőtéri műtárgyak 2007-ben, engedélyezett bontási terv alapján az 1932-es bővítésig elbontásra kerültek és megtörtént a terület veszélytelenítése.
A tulajdonos 2008-ben építési engedélyt kapott az ingatlan fejlesztésére: a Lövőház rendezvényházzá bővítésére és a telek végében egy apartmanházra. Egy civil szervezet ellenállása okán ez a nagyszabású terv nem valósult meg. A jobb sorsra érdemes, használaton kívüli műemlék épület állapota az őrzés és karbantartás ellenére is egyre romlott. 2015-ben a tulajdonos a telek megosztása mellett döntött a felső telekrész értékesítésének segítségével egy szerény, az eredeti léptékhez képest jóval kisebb építési programmal újul meg a Lövőház épületegyüttese és az őt övező történeti park. A bővítés 2016 nyarán volt az MMT-nél konzultáción, ahol a testület a bemutatott vázlattervet észrevételekkel továbbtervezésre javasolta. A beruházás ütemezett engedélyeztetéssel jelenleg is épül, ami alapvetően meglévő műemlékileg védett épületek 1884-es állapotnak megfelelő rekonstrukcióját jelenti:
I. ütem: a meglévő épület külseje (homlokzatok és tetők) illetve a jobb állapotban lévő főépület és Alvinci úti pavilon,
II. ütem: a Felvinci úti pavilon, összekötő folyosó és az újonnan létesített kerti épületek.
A III. ütem a műemlék épület északnyugati irányban, egy „negyedik pavilonnal” való bővítése. A tervezés során a szükséges fórumokon (MTT és kerületi tervtanács) a terveket bemutattuk. Több konzultáció után a Helyi építészeti-műszaki tervtanács a 2017. szeptember 27-i ülésen építési engedélyezésre javasolta.
A tervezett P+FSZ +EM szintszámú bővítés a konzultációkon megfogalmazottak szerint a főépület és oldalhajói tömege mögött, annak szélességében, de a főhajótól a műemlék épülethez tartozó, üvegezett közlekedő folyosó szélességben elválasztva helyezkedik el. A földszinten a főépület és a pavilonok közötti üvegezett bejáratok mögött üvegezett télikertekkel csatlakozik a pavilonok oldalfalához a hátsó homlokzaton kissé visszahúzva, hogy a pavilon épületek sarkai értelmezhetőek maradjanak. Az emeleten a télikertek fölé nyúló, acéllábakkal megtámasztott könnyed tető köti össze a főépület mögötti tömegeket. A homlokzata egyszerű, nem konkurál a műemlék épülettel.
A bővítésbe helyezett kiszolgáló funkciók teszik működtethetővé a szinte csak reprezentatív terekkel rendelkező műemlék épületet. A pincében vizesblokk, ruhatár, konyhaüzem, személyzeti öltözők; a földszinten konyhaüzem, vizesblokk, az emeleten irodák és további két kiállítótér került elhelyezésre. Az épület vendégforgalmi bejáratai a kerten át a Marczibányi tér felöl közelíthetők meg, a gazdasági és személyzeti bejáratok az északi oldali parkoló felől nyílnak.
A szükséges személygépkocsi parkolókat az épület északi és nyugati oldalán felszíni parkolóban helyeztük el.