Mint kisfiú Édesapámmal sétálván a pesti Duna-parton, megtanultam tőle néhány városrendezési axiómát. Apám egyébként magyar-történelem szakos bölcsész volt. Például, hogy Budapest a világ második legszebb fekvésű városa Rio de Janeiro után. Ezt egyébként magam is tapasztalhattam. Például, hogy a Várhegy lejtőit meg kellene tisztítani a földszintes házacskák helyére épült 3-4 emeletes ócska bérházaktól, hogy „Buda Vára” régi monumentalitásában uralhassa a Fővárost stb.
Sokkal később, mint építész természetesen magam is gondolkoztam e kérdéseken és valóban a város fekvése fantasztikusan szép. Középen egy hatalmas folyó (nem a Tiberis, a Szajna, a Temze „jelentéktelen” kis csatornája) A pesti oldal mint egy hatalmas amfiteátrum, a kőbányai – gödöllői dombok felé emelkedve, míg a budai oldal a Budai-hegység koszorújában ülő Várhegy és a Dunára szinte merőleges sziklafalként leszakadó Gellérthegy által kialakult fantasztikus tájkép. Nem fognak még egy ilyen geomorfológiai helyzetű várost találni a világon!
A szép tengerparti kikötővárosok: Genova, Algír, Tunisz, San Francisco más kategóriát képeznek. Ugyancsak az emberi kéz által alkotott szép városok: Párizs, Róma, New York sem a táj szépségei miatt nagyszerűek.
Budapestnek az is szerencséjére szolgált, hogy a pesti oldalon – részben a történeti előzmények (belvárosi városfal), részben a Nagykörút vonalán végigfutó Duna-csatorna miatt kialakult, egy rendkívül észszerű és ÁTTEKINTHETŐ gyűrűs-sugaras szerkezet, melyet a külső körút logikusan folytatott a Flórián tér – Árpád-híd – Róbert Károly körút – Hungária körút – Lágymányosi-híd – Hamzsabégi út mentén. Ezt a szerkezetet az M0-s autópályának is folytatnia kellene, ha demokráciánk szervesen fejlődhetett volna.
Tudom, hogy e bevezetés igen hosszú és talán körülményesnek is tűnik – Apám mindig háromszor íratta meg magyar dolgozataimat -, de a konklúzió e tényekből következik: és igen egyértelmű csattan, mint egy hortobágyi csikós ostora, lásd Csete György barátom Le Corbusier-i modulorja.
Még talán annyit a bevezetéshez, hogy Párizsban sem engedtek évtizedeken át magasházakat építeni, kivéve a Montparnasse pályaudvari tornyot, de végül is rájöttek, hogy a város alkalmas pontjain ezek az épületek nem rontják, hanem emelik a város értékét!
Térjünk rá Budapestre:
A jelenlegi városvezetés 15 éven át 30 méterben határozta meg a legmagasabb fővárosi építménymagasságot. Eme súlyos szakmai tévedés és hozzá nem értés jelentősen meggátolta a város fejlődését és Budapestet a környező fővárosok mögé szorította, holott azoknál sokkal nagyszerűbb város volt – és bízunk benne LESZ IS!
Mi a teendő:
1. A pesti oldal gyűrűs – sugaras rendszerét logikusan, kis korrekciókkal, át kell vezetni a budai oldalon is.
Az átvezetés módja nyilvánvaló: A pesti Nagykörút vezethető körül a Margit-híd – Petőfi-híd vonalában. A külső körutat szervesen a Flórián-tértől a Lágymányosi-hídon át bekötni a Budaörsi útba (az 1909-es rendezési tervnek megfelelően), és meg kell(ene) határozni az M0-s mind vonalvezetés, mind gazdaságossági szempontból logikus nyomvonalát, (függetlenül az egyéni és kiscsoport érdekektől) az IGAZI DEMOKRÁCIA JEGYÉBEN.
2. El kell felejteni a Duna-parti rakpartok forgalmi felhasználását, mert e rakpartok nem elég szélesek a fővárost átszelő forgalom lebonyolítására, a Duna pedig túl széles és mély ahhoz, hogy a párizsihoz hasonló létra-szerű forgalmi megoldás létre jöhessen.
3. Most következik az új város-sziluett!
Budapest területe az budai dombokról, vagy a Gellért Hegyről nézve egy hatalmas amfiteátrum, melyet a gödöllői-kőbányai dombok öveznek, és amelynek a „nézőtere” Budapest három körútja és a sugaras „országutak” Szentendre, Vác, Hatvan, Jászberény, Üllő, Soroksár, Pécs és Bécs felé.
A lakótelepek (lakónegyedek) lényegében a külső körút mentén zömmel azon kívül épültek meg. Minden ellenkező híreszteléssel szemben NAGY SZÜKSÉG volt rájuk, mert az így megépült 150 000 lakás megoldotta a hazai lakáshiányt.
Budapest szempontjából azonban az a szomorú, hogy a négy budapesti házgyár és a kisszerű az akkori Építésügyi Minisztérium lakáspolitikája miatt az összes lakótelep 33 méter magas épületekből áll: 3 méteres az úgynevezett fogadószint és 10 szint paneles emelet. A legfelső szint padlója 30 méter, amely így középmagas tűzvédelmi besorolásba esik. Ebből kifolyóan a fővárost körülvevő összes lakótelep egy szörnyű falansztert képez, az említett gyönyörű tájban.
Ezért már 1991 óta az a javaslatunk, hogy a külső körút mentén magasházak (felhőkarcolók) épüljenek, a kivezető utak mentén besűrűsödve, hangsúlyokat képezve, melyek visszaállítanák a gyönyörű táj geomorfológiai hangulatát.
Ha a majdani, remélhetően végre hozzáértő városvezetés, és ennek építészeti-várostervezési szárnya megfogadná e javaslatunkat: Budapest újra a világ második legszebb fekvésű városa lehetne.
Egyéb szempontok:
3.1. E magasház-csoportok messziről kijelölnék a város kapuit (mai metró végállomások). Fontos szempont, hogy e Kapuk ütemezetten valósíthatók meg, így a város életében a legkevesebb forgalmi zavart fogják okozni, nyilvánvalóan invesztoraik is különbözőek lesznek. Az első kaput 1975-ben kezdtük el tervezni, egy belga-francia cég megbízásából, a Stadionok csomópontban, azonban a beruházás a VIII. Kerületi Tanács hozzá nem értése miatt nem valósulhatott meg.
3.2. Az agglomerációból, magyarul Budapest vonzáskörzetéből beköltözhetnének a városban dolgozók, megtartva a környező településeken álló kis házaikat, kertjeiket hétvégi telekként vagy visszavonuló menedékként.
3.3. Továbbá e magasház-koszorú jelentős, versenyképes minőségű irodaház, bürotel is lenne, mely csökkenthetné a belváros terheltségét. A „City” innen tömegközlekedéssel valóban elérhető lenne, mint Párizsban.
3.4. Kézenfekvő, hogy e magasházak alatt, mögött P+R parkolókat alakítsanak ki az ingázók számára, mivel e csomópontokból ma is jó, megfelelő sűrűségű és kapacitású tömegközlekedés működik.
3.5. Fontos, hogy a e magasház-csoportok között jelentős minőségi, folyamatosan karbantartott „public space”-k létesüljenek új fórumokat teremtve a főváros számára.
4. További teendők:
4.1. Nem ragaszkodni görcsösen az eklektikus Budapesthez. Ha megnézzük például a régi eklektikus Duna-parti szállodasort látjuk, hogy ronda, tehetségtelen építészeti alkotások voltak.
4.2. Az új házak legyenek korszerűek, arányaikban beilleszkedők, de nem ostobán posztmodernek (posztmodern = szoc-reál), hanem szellemes mai (up-to-date) épületek.
4.3. Bizony remek lenne, ha a világ élvonalát képező mai építészek (Liebeskind, Zaha Hadid, Toyo Ito, Norman Foster, Renzo Piano, Richard Rogers, Richard Meier Jean Nouvel, Alvaro Siza, Rem Koolhaas, Herzog és de Meuron, Grimshaw, Calatrava stb.) megjelennének a hazai mezőnyben, majd akkor meglátnánk, hogy ki a legény a gáton!
Remélem, hogy néhányan – mai magyar építészek – egy ilyen igazi versenyben meg fogjuk állni a helyünket.    Virág Csaba