A ház a Ráckevei Duna egyik szigetének déli végén, jelenleg állandóan lakott nyaraló környezetben fekszik. A sziget tengelyében futó lakóúton megközelíthető telkek szabadon állóan, földszintes vagy emeletes nyaralóházakkal beépíthetőek, 30 százalékos mértékben. A stiláris forgatagtól leváló az utca felé zárt és rejtőzködő épület nem akar és nem is tud illeszkedni máshoz csak a természethez. A kertek folyóba érnek saját kikötők létesíthetőek. A jó fekvés lehetőséget ad a minden érték megragadására. Az érkezés irányára szervezett egyszerű a déli végen felbővülő lineáris tömeg üli meg a földnyelvet. A szoborszerűen formált kocsibeállóval északról zárja a teret. A zárt, csak a lépcső felülvilágítóján keresztül megvilágított kiszolgáló testen keresztül haladva, az ideális magasságban előbukkanva élhető át a szűkölő, kanyarodó nádassal szegélyezett meder mellett emelkedő templomtornyok előtt kavargó madárforgatag 270 fokos körpanorámája. A kerítések nélküli határtalan látvány a minimál ház egyetlen fontos dekoratív eleme. Az épület az észak-keleti sarokba húzódva a földszinten nyugat és dél felé nyílik, az emeleten a kelő nap fényét fogadja be a tér. A földszinten lévő nappali funkciók, melyek a maguk nyitottságukkal és átjárhatóságukkal, a hangulatos közös pihenés és szórakozás terei a nappali nyugati üvegfalába épített kandallóval és a konzolosan előrenyúló emeleti tömeg alatti pezsgőfürdővel együtt. Az emeleti, hajókabinszerűen kialakított éjszakai funkciók, a nagyon intim magánéletre adnak lehetőséget. Az eredeti elképzelés szerint természetes anyagok használatára törekedtünk, tégla és faburkolatok úgy kívül mint belül. Az egyetlen high-tech elem az üveg extra méretű táblákban és nagy mennyiségben való felhasználását a környezettel való állandó kapcsolat igényli.